A gyerekek meglátásai a legjobbak…!
Vendégségbe készültünk a férjemmel, és kislányunk érdeklődve
nézte, ahogy apja felveszi a szmokingját:
– Apa, ezt a ruhát nem kellene felvenned!
– szólalt meg.
–
Miért nem, kicsim?
– kérdezte a férjem.
– Tudod, másnap reggel mindig fáj tőle a fejed!
***
Ágyba dugtam a három és ötéves lányaimat.
Átöltöztem egy régi
melegítőalsóba és kinyúlt pólóba, majd bementem a
fürdőszobába hajat mosni.
Ott is hallottam, hogy veszekednek.
Egy ideig hallgattam, majd törölközőt csavartam a fejemre,
berontottam a szobájukba és leordítottam őket.
Útban
visszafelé még hallottam, ahogy a hároméves megkérdezi
nővérét:
– Te Réka, ez meg ki volt?
***
Hat hónapos terhes voltam a második gyerekemmel, amikor
lányommal elmentünk egy kicsit vásárolni.
Bementünk egy
baba-mama boltba is, hogy szoknyát vegyünk nekem.
A gyerek
egy ideig nézte, ahogy a tükörben sürgölődöm, majd
megjegyezte:
– Nagyon kövér vagy, anya.
Kedvesen elmagyaráztam neki, amit úgyis tudott, hogy egy
kisbaba van a pocimban, attól látszik nagynak.
Erre pikírten
hozzátette:
– És a popsidban mi van?
***
A kislányomnak egy régi kulcsot adtam játszani.
– És hol az ajtó, amit nyitni lehet vele?
– kérdezte.
Azt feleltem, hogy fogalmam sincs.
Ő csodálkozva végigmért,
és megjegyezte:
– A kulcsot szokták elveszíteni, nem az
ajtót.
***
Az üzletközpont egyik boltjában hatéves egypetéjű
ikerunoka-hugaimat lenyűgözte a számukra elérhető magasságban
elhelyezett sok színes hajpánt és csatt.
Egyiket a másik után
próbálták fel, de hamarosan csalódottan állapították meg,
hogy nincs tükör, amiben megnézhetnék magukat.
Végül egyikük
ráadott az ikertestvérére egy ugyanolyan csillogó hajpántot,
amilyet már a saját fejére is föltett.
Aztán azt mondta:
–
Maradj nyugton, hadd lássam, hogy áll nekem.
***
Fiatal kolléganőm húga még óvodás volt, amikor a tűzoltóság
oktatást tartott az oviban.
A bemutató után a tűzoltó
feltette a következő kérdést:
– Gyerekek, mit csináltok, ha
ég a kabátotok?
Megszólalt az egyik kisfiú:
– Nem veszem fel!
***
Valamelyik nap ebéd után az apám elment fogat mosni, és a
kisfiam is vele tartott.
Miután látta, hogy a nagyapja
kiveszi a felső fogsorát és megmossa, majd ugyanezt teszi az
alsó fogsorával, azt kérdezte:
– Nagyapa, a nyelvedet is ki
tudod venni?
***
Négyéves unokaöcsém, Feri szép rajzot készített a
nagymamájának, és nagyon szerette volna megmutatni neki.
Mivel a fürdőszoba ajtaja nyitva volt, Feri benyitott – éppen
akkor, amikor a nagyi csuromvizesen, anyaszült meztelenül
kilépett a zuhany alól.
A kisfiú végigmérte, majd
tárgyilagosan megállapította:
– Nagyi, szemüvegben jobban
nézel ki!
***
Egyik nap az iskolában egy fényképész csoportképet készített
az osztályról.
A tanító néni megpróbálja rávenni a
gyerekeket, mindenki vegyen a képből.
– Képzeljétek el,
milyen jó lesz, ha majd felnőtök, előveszitek a képet és azt
mondjátok, itt van Judit, ő orvos.
Ez meg Gábor, ő
autószerelő.
Hátulról egy vékonyka hang:
– És itt a tanárnő,
ő meg halott.
***
A fiam kérdezte négyévesen, mikor a lányomat hazahoztuk a
szülészetről… (errefelé az a szokás, hogy egy kis
vászondarabra felírják a babám nevét és a csuklójára
kötözik).
– Apu, mikor vesszük már le róla az árcímkét?
***
Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja
kupakjával, és végül azt kérdezte:
– Miért nem tudom én ezt
kinyitni?
– Mert bizontsági zár van rajta, hogy gyerekek ne
tudják kinyitni – feleltem.
Még egyszer próbálkozott a
kupakkal, aztán azt kérdezte:
– De honnan tudja, hogy én
gyerek vagyok?
***
Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak,
hanem egy kis bort is.
Istentisztelet után a pap félrehívott,
hogy hétéves fiamról beszéljen velem.
– Kérem, szóljon
Jánosnak – mondta szelíden -, hogy a bor után mindig ámen-t
kell mondani, nem hű, de finom-ot;