A tapasztalatlan pszichológusnőben buzgott a tettvágy az első munkanapján, és fürkésző tekintettel kereste, hogy kinek tudna segíteni, azonban nem mérte fel megfelelően a helyzetet, és enyhén szólva is lyukra futott.
Felvettek az iskolába egy friss diplomás pszichológusnőt, aki az első napon a nagyszünetben felfigyelt egy kisfiúra az udvaron, aki csak magában álldogált, míg a többik önfeledten futkároztak.
Odament hozzá, és megkérdezte:
– Szia!
Nem érzed jól magad?
– Dehogynem.
– Akkor miért nem szaladgálsz a többi fiúval?
– Mert én vagyok a kapus.
