A Mester áll derékig a szarban.
Kér egy fogót a segédtől, aki a csatorna szélén guggolva beadja neki.
A Mester nagy levegőt vesz, befogja az orrát, lebukik és igazít valamit.
Feljön, kér egy kalapácsot, lebukik, igazít valamit.
Ez így megy egy darabig, míg el nem készül.
A Mester kijön, csöpög róla a matéria, a csatornapatkányok riadtan menekülnek.
Odaszól a segédnek:
– Na látod fiam, ha tanultál volna, nem kellene egész életedben csak a szerszámokat adogatnod!
