A Nagy Politikus (N.P.) elhalálozott.
Az új helyzetben N.P.
úgy érezte, nincs mitől félnie.
Amikor végre Szent Péter elé került, határozottan kopogott és szinte megállás nélkül akart bevonulni a Mennyek Országába.
– Tetteid és szavaid nem mindig fedték egymást, ezért nem is tudunk egyértelműen dönteni rólad – mondta a nagy kapus.
Ezért újszerű megoldást választottunk.
Egy-egy napig leszel a pokolban és a mennyben, sutána te magad döntesz, hová akarsz menni.
Döntésed végleges, sőt az örökkévalóságra szól.
– Minek ez?
A mennyet választom.
– Teheted, de csak a két próba nap után.
N.P.
ezért elment a pokolba, s igen meglepődött.
Ott voltak barátai és barátnői.
Joviális öregúr fogadta, vicceket mesélt és camparit ivott.
Meg kínált is, enni, inni bőven volt, s a felszolgáló leányok mellett más hölgyek is voltak, akik szemmel láthatóan készek voltak minden gondot eluzni N.P.
homlokáról.
A golfpályán is vidám volt az élet, a zene pedig vérpezsdítően hatott a klubban.
Hamar vége lett a napnak, s N.P.
alig akarta hinni, hogy nem a mennyben volt, hanem a pokolban.
Másnap a mennyben járt.
Tetszett a nyugalom, a felhőkön repkedő angyalkák kacagása, az áhítatot sugalló zene.
Jó volt – de mégis más, a korábbi életétől teljesen eltérő dolog.
A harmadik napon Szent Péter megkérdezte:
– Nos, hogyan döntöttél?
– Szégyellem egy kicsit, és ne is engedd le a hírt a Földre, de a tapasztalataim szerint mégis inkább a poklot választom.
– Legyen, ahogy akarod.
N.P.
tehát bevonult a pokolba.
A klub helyén hatalmas szeméttelep, s barátai némi ételmaradék után kutattak, ha ugyan nem a golfpályán elhelyezett üstökben főttek.
Az üstök alatt a tüzet maga a főördög rakta, s N.P.
azonnal egy fortyogó üstbe került.
– Hogyan?
Hiszen tegnap minden más volt!
– Az volt a kampány.
Most már szavaztál.
– felelt az ördög.
