A székely gyerek a szomszéd faluba jár udvarolni.
A falu nincs túl közel, ezért egyik nap mondja az apjának:
– Édösapám, oszt mi vóna, ha kőccsönadná nekem a biciglijét?
Ígérem, hogy nem esik bántódása.
– Jóvan fiam, viheted, de itt ez a doboz vazelin és ha meghallod, hogy megdördül az ég, akkor abban a pillanatban rohansz és bekened vele, mer ha egy rozsdafoltot meglátok rajta, a fejedet széjjelvágom!
– Úgy lesz édesapám!
El is megy a gyerek a bringával a lányhoz.
Aztán telik-múlik az idő, benyomják a vacsorát is a lány családjával.
A kaja végeztével megszólal a lány apja:
– No, akkor aki előbb megszólal, biz az fog mosogatni.
Kemény játék, de senkinek nincs kedve azt a sok koszos tányért, meg zsíros fazekat simogatni így, hát ülnek csendben egy darabig.
Egyszer csak a fiú gondol egyet, felkapja a csajszit, felcsapja az asztalra és irgalmatlanul elkezdi döngetni.
A papa húzza a száját, vörösödik a feje, de nem szól semmit.
Na megvolt a dolog visszaülnek szép csendben.
Ülnek még vagy fél órát, mire a gyerek megint gondol egyet, felcsapja a mamát is az asztalra, megdöngeti rendesen azt is.
A fater feje már majd szétmegy az idegtől, remeg mint a kocsonya, de meg nem szólal.
Visszaülnek megint, egyszer csak megdördül az ég!
A gyerek előkapja a vazelint, mire a papa:
– Na jól van fiam, majd én mosogatok!
