Az egyik cimborám komolyan udvarolt egy lánynak, eljegyzésig ment a dolog.
A fiú szűk körű eljegyzést akart, vagyis hogy ők ketten legyenek.
A lány másképp gondolta, de végül belement a dologba.
Megbeszéltek egy napot, amikor a fiú fölmegy a lányhoz a gyűrűkkel, és majd eljegyzik egymást édes kettesben.
A kijelölt napon barátunk a két gyűrűvel és egy nagy csokor virággal megjelent a lány szüleinek a házánál.
A lány kijött a csengetésre, majd huncutul mosolyogva azt mondta, hogy ő is készült egy kis meglepetéssel:
a srác engedje bekötni a szemét, úgy jöjjön be.
A vőlegény-jelölt beleegyezett, a lány bekötötte a szemét, kézen fogva bevezette a nappaliba, majd egy kis időt kért.
A fiú ott ácsorgott a nappali közepén a virágcsokorral – leülni nem mert, mivel nem látott, leselkedni pedig nem akart -, hallotta hogy a lány a konyhában pezsgőt bont, poharakkal csörömpöl.
Neki az előző esti erőt adó sörök miatt viszont feszítő érzése támadt… Gondolta kihasználja az alkalmat, míg a lány nincs a szobában és egy nagyot ropogtatott, majd a terjengő szagokat a hátsója környékén a nagy csokor virág legyezésével oszlatta el.
Ezután bejött a mit sem sejtő lány a tálcával és levette a vőlegény szeméről a kötést.
Jött a meglepetés!
A megbeszéltekkel ellentétben a nappaliban körben ott állt egy hang nélkül a lány teljes családja, keresztszülők, nagyszülők, unokatestvérek, és ennek a kedves rokoni körnek a közepén az ifjú dalia a virágcsokrával…
