Az elmegyógyintézet előtt fel-alá járkál az egyik ápolt egy gépkocsiajtóval a hátán.
Megkérdezi az ápoló:
– Minek cipeli a hátán ezt az ajtót ebben a kánikulában?
– Szükségem van rá.
-így a beteg- Tessék csak elképzelni, hogy jön majd a jó hűvös fuvallat, ha letekerem az ablakot.