Az osztrák vámos benéz Kohn kocsijába, és a hátsó ülésen lát egy mellszobrot.
– Mi ez?
– Nem mi ez, hanem ki ez?
– oktatja ki Kohn.
– Ez Lenin.
Svájcból hoztam el, hogy ne zavarja jelenlétével a virágzó kapitalizmus polgárainak békéjét…
Az innenső oldalon a magyar vámos ugyancsak észreveszi a szobrot, és szintén megkérdezi:
– Mi ez?
– Nem mi ez, hanem ki ez?
– mondja újfent kioktatóan Kohn.
– Ez Lenin.
Svájcból hoztam magammal.
Nem hagyhattam ott a rothadó kapitalizmus martalékául!
Amikor hazaér pesti lakására, leteszi a mellszobrot az ebédlőasztalra.
Kohnné meglátja, és összecsapja a kezét:
– Te jó ég!
Ki ez?
– Nem ki ez Zálikám, hanem:
mi ez?
– világosítja fel Kohn.
– Tizenöt kiló arany!
Kohn és Grün libakereskedők Oroszországban.
Egy szép napon rendelet jelenik meg a libaárusítás betiltásáról.
Kohn tovább folytatja az árusítást, le is tartóztatják és 3 évre ítélik.
Szabadulása után hazamegy és látja, hogy Grün háza előtt hosszú sor kígyózik.
Az emberek egyenként bemennek és egy libával a hónuk alatt jönnek ki.
Kohn este átmegy Grünhöz és kérdezi tőle:
– Mondd csak Grün, szabad már libákat eladni?
Megszüntették a rendeletet?
– Dehogy is szüntették meg, a libák eladása még mindig tilos.
– Hát akkor te hogy mersz libákat árusítani?
– De kedves Kohn, én nem árusítok libákat!
– Ne viccelj már, hogyan magyarázod akkor meg, hogy az emberek sorba állnak a házad előtt és egy libával a hónuk alatt jönnek el onnan?
– Félreértetted a helyzetet.
Én csak feladtam egy hirdetést az újságban, hogy elvesztettem 50 rubelt és a becsületes megtalálót egy libával jutalmazom!
