Az új lelkész annyira lámpalázas volt amikor az első szentbeszédét tartotta, hogy alig tudott megszólalni.
Második szentbeszédje előtt felkereste a feljebbvalóját, és megkérdezte, hogyan tudná leküzdeni idegességét.
Azt a választ kapta, hogy tegyen egy kis vodkát a vízbe, és néhány korty után már mindjárt lazábban fogja tudni folytatni.
A következő vasárnap a lelkész gyakorlatba ültette a tanácsot, és úgy érezte, hogy még hatalmas égzengés közepette is tudna beszélni, egyáltalán, pompásan érezte magát.
Amikor visszatért a plébániára, talált egy levelet a feljebbvalójától, amely a következőket tartalmazta:
“Kedves Testvérem!
1.
Legközelebb kortyokat igyon, és ne döntse le egyben az egészet
2.
Nem teszünk jégkockát és citromkarikát a misekehelybe
3.
A misekönyv nem poháralátét
4.
Az oltár terítőjét nem használjuk szalvétának
5.
Tíz parancsolat van és nem tizenkettő
6.
Tizenkét tanítvány volt és nem tíz
7.
Nem utalunk a keresztre mint arra a “nagydarab T-betűre”
8.
Nem konferáljuk be Jézust és tanítványait mint “DJ JC-t és bandáját”
9.
Dávid Góliátot egy parittyával győzte le és nem “lőtte szitává a rohadt seggét egy Magnum 357-esel”
10.
A kígyó tekergett az almafán nem pedig az “Isten fasza”
11.
Nem utalunk Júdásra mint arra “a faszfej”-re
12.
A Pápa szent, nincs kigolyózva és nem nevezzük “Keresztatyának”
13.
Az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nem a Fater, a Kiscsávó és a Kriptaszökevény
14.
Júdás harminc ezüst pénzen adta el Jézust és nem két fillérért, az Olajfák hegyén és nem a kínai piacon.
És egyébként is, a bűnösök a pokolra mennek és nem a büdös picsába.
