Az új tanítónő elé jóképű legényt küldenek a vasútállomásra.
Felrakja a legény a csomagokat a szekérre, a csinos tanítónőt maga mellé ülteti a bakra.
A falu szélén a legelőn egy bika éppen közösül a tehénnel.
A városi tanítónőt ugyancsak lenyűgözi a látvány, s azt kérdezi a legénytől:
– Honnan tudja a bika, hogy… izé… szóval, hogy mikor alkalmas a pillanat?
– Elárulja azt a nőstény illata.
Hajtanak tovább, most egy csődört és egy kancát látnak hasonló helyzetben.
– És a csődör honnan tudja?
– kérdi a kíváncsi nő.
– Neki is a nőstény illata árulja el.
Ahogy a birkáknak vagy a kutyáknak is.
Megérkeznek a szálláshoz:
– Köszönöm a fuvart!
– mondja a tanítónő.
– És látogass majd meg egyszer, ha már elmúlt a náthád!
