Buszon a következő párbeszéd hangzott el, Anya és Kisfia között.
K:
Anya majd, veszel nekem olyan verdás táskát mint ami Martinak van?
A:
Zalánka, most nem megyünk abba a boltba!
K:
melyik boltba megyünk?
A:
most bevásárlunk az ebédhez, de csokit, cukrot nem veszünk!
K:
Miért?
Pedig jó kisfiú vagyok Anya!
Lécci,lécci,lécci
A:
Zalánka!
Fejezdbe ne hisztizz , meg mondtam , hogy most nem!
K:
Ez nem igaz!
Anya lécci,lécci!
Sírás!
A:
Meg foglak mondani apádnak , hogy hisztizel, mindjárt hívom is!
K:
Teli torokból……JÓ MONDJÁL MEG APÁNAK, ÉN IS MEGMONDALAK , HOGY MINDIG BELEPISÍLSZ A KÁDBA!
ANYA:
szégyenében lesüllyedt egészen a padlóig, mindenki aki fültanuja volt , vissza szórította a nevetést, és csak ilyen pukkadozó hangok voltak halhatók!
A kislány hisztizik a boltban, anyuka pedig végtelenül türelmes, maximálisan higgadtan nem enged neki.Megy a hiszti, hogy kell neki valami de anyuci mosolyogva nyugodtan mondogatja hogy:
– Etelka, nyugodj meg mindjárt a pénztárnál leszünk.
Hiszti, hiszti vergődés ordítás, anyuka megint mondja:
– Etelka, nyugodj meg mindjárt a parkolóban leszünk 10 perc és hazaérünk.
Egy hölgy megszólítja anyukát:
– Elnézést, de ön hogy tudja ilyen nyugodtan kezelni a helyzetet.
Erre anyuka megszólal:
– De hölgyem!
Etelka én vagyok!
