Dörömbölnek a Mennyország kapuján.
Szent Péter, szendergéséből felébredve odacsoszog a kulcsaival a kapuhoz, kinyitja, de nincs ott senki.
Gondolja, hogy csak rosszul hallott, visszaül a kuckójába.
Nemsokára megint dörömbölést hall, megint odamegy, megint senki.
Talán valaki csak szórakozik – gondolja.
Ám, alighogy visszafordul, újra dörömbölnek, de most az eddigieknél is erősebben.
Dühösen feltárja a kaput, hát ott áll egy lélek.
– Te kopogtál az előbb is?
– Igen, Atyám.
– Csúnya dolog volt ugráltatni engem!
– Nem én tehetek róla, Atyám, azok ott lent próbáltak háromszor újraéleszteni!
