Egy férfi, akinek a felesége kórházban van kora reggel felhívja a kórházat és érdeklődik a felesége iránt:
Férj:- Halló, női klinika?
Aziránt érdeklődöm, hogy a feleségem túl van-e a veszélyen?
Ápoló:- Kérem, azonnal kapcsolom az ügyeletes orvost – és a férjet tévedésből az autógarázzsal kapcsolja össze.
Szerelő:- Hát túl van a veszélyen, nagy munka volt.
Az egész belsejét kidobtuk, mivel nagyon kopott volt és újjal pótoltuk.
Férj:- Ne beszéljen marhaságot!
Szerelő:- Nem marhaság ez kérem, ön talán nem vette észre, hogy lötyög a dugattyúja?
Férj(Szomorúan):- Sajnos már régóta lötyög.
Szerelő:- Csupán csak az volt az oka, hogy az üzemanyag bespriccelőre rossz gumit tett.
Férj:- Hát erre igazán nem gondoltam.
Szerelő:- Meg aztán a felületi kopások arra engednek következtetni, hogy nem zsírozta kellően.
Férj:- Hát ez igazán bosszantó.
Szerelő:- Ezért igazán nem kell elkeseredni, mert rendbe hoztuk az öreg kasznit.
Férj:- Öreg kasznit?
Szerelő:- Úgy ahogy mondom,mikor jegyezte el magát ezzel az öreg kasznival?
Férj:- 1968-ban.
Szerelő:- Képzelem hányszor tolta meg azóta.
Férj:- Hát, nem mondom.
Szerelő:- És képzelje, mi hányszor toltuk meg, löködtük ide-oda.
Férj:- Maguk mit csináltak?
Szerelő:- Elmondom kérem:
Ketten toltuk elölről, ketten hátulról, egy nyomta a farát, egy meg furta hátulról.
Férj:- Rettenetes!
Miért volt erre szükség?
Szerelő:- Mert visszaszórta az üzemanyagot.
Képzelem hányszor bekente vele a nadrágját.
Férj:- Ó de hányszor!
Szerelő:- Hátul a kipufogóját kidrótkeféztük.
Férj:- Ó szegény, és miért?
Szerelő:- Mert nagyon be volt füstülve.
Férj:- Mindig rekedése volt szegénykémnek.
Szerelő:- Amellet az öndugattyúja is rossz ám.
Férj:- Hogy-hogy?
Szerelő:- De ne aggódjon, az enyém jó, azt tettem bele.
Férj:- De kérem?!
Szerelő:- Most már rendben van, rászálltunk tizen, elég jól bírja.
Ezt hallván, a férjnek kiesik a telefon a kezéből és elájul.