Egy fiatalember ajándékot szeretett volna vásárolni a kedvese születésnapjára, és mivel még csak rövid ideje jártak együtt, hosszas fontolgatás után úgy döntött, hogy egy pár kesztyű lenne a legmegfelelőbb:
romantikus, de nem túl személyes.
Kedvese húga elkísérte őt az áruházba és megvették a kesztyűt.
A húg bugyit vett magának.
Csomagolás közben azonban az eladó összekeverte a ruhadarabokat és a húgé lett a kesztyű, a kedvesé pedig a bugyi.
A fiatalember ellenőrzés nélkül lezárta a csomagot és elküldte kedvesének a következő kísérő levéllel együtt:
„Azért választottam ezt, mert úgy vettem észre, hogy nem szoktál ilyet viselni, mikor este találkozunk.
Ha a húgod nem lett volna velem, a hosszú gombosat választottam volna, de ő is rövidet visel, amit könnyebb levenni.
Ez az árnyalat nagyon kényes, de az eladóhölgy megmutatta a sajátját, amit az elmúlt három hétben viselt és alig volt még koszos.
Felpróbáltattam vele a tiedet és igazán jól nézett ki benne.
Bárcsak ott lehetnék veled, hogy én adjam rád elsőnek, mert nem kétséges, hogy más kezek is érinteni fogják, mielőtt még találkozhatnánk.
Amikor leveszed, ne felejts el kicsit belefújni mielőtt elteszed, mert a hordástól természetszerűleg kicsit nedves lesz.
Gondolj csak arra, hányszor fogom megcsókolni az elkövetkezendő évben.
Remélem pénteken is rajtad lesz.
Szeretettel…
U.i.:
A legutolsó divat szerint vissza kell hajtani, hogy kilátsszon egy kis szőr.”
