Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte előadását, hogy fogott egy nagyobbacska befőttesüveget, és feltöltötte kb.
5 cm átmérőjű kövekkel.
Rákérdezett:
ugye, tele van az üveg.
Igen, volt a válasz.
Ezután elővett egy apró kaviccsal telt dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe.
Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.
A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal, és azt kezdte betölteni az üvegbe.
Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.
„És most – mondta a prof -, vegyék észre, hogy ez az önök élete.
A kövek a fontos dolgok – a család, a partner, az egészség, a gyerekek; ha minden mást elveszítenének, az életük akkor is teljes maradna.
A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munka, a ház, az autó.
A homok:
az összes többi.
Az apróságok.
Ha a homokot töltjük be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek.
Ugyanez történik az életünkkel.
Ha minden időnket és energiánkat az apróságokra fordítjuk, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számunkra.
Fordítsunk figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságunk érdekében.
Játsszunk a gyerekeinkkel.
Szakítsunk időt orvosi ellenőrzésre.
Vigyük el a párunkat táncolni.
Mindig lesz időnk dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni.
Először a kövekre figyeljünk:
azokra, amik igazán számítanak.
Állítsuk be a prioritásokat.
A többi csak homok.”
Az egyik diák megkérdezte, hogy most már valóban tele van-e az üveg?
A prof azt válaszolta:
igen, tele.
Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta és beletöltötte tartalmát az üvegbe.
A sört a homok elnyelte, térfogat-változás nem következett be.
A diák konklúziója ez volt:
Bármennyire is úgy érezzük, hogy tele van az életünk, ebből látszik, hogy azért egy sör még belefér!
