Egy mezőn egymás mellett lakik a tücsök és a hangya.
Egész nyáron a hangya szorgosan dolgozott, gyűjtögetett, készült a télre.
Eközben a tücsök csak muzsikált naphosszat.
A hangya ugyan mondta a tücsöknek, hogy a nyár lassan véget ér, és éhen fog pusztulni a télen.
De a tücsök nem hallgatott rá.
Egy késő őszi napon a tücsök kopog a hangya ajtaján:
– Te hangya, koncertre megyek a városba, hozzak neked valamit?
– Nem, köszi.
Én megdolgozom mindenemért.
– válaszolja a hangya.
Hetekkel később ismét kopog a tücsök:
– Szia, hangya!
Országos turnéra megyek.
Volna kedved eljönni velem?
– Nem lehet, dolgoznom kell.
Készülök a télre.
A hideg tél során a tücsök ismét kopog a hangya ajtaján.
Szegény hangya fázik, és éhes is, és már alig várja a tavaszt.
– Szia, hangya!
Európai koncertkörútra indulok.
Hozzak neked valamit külföldről?
– Nem, csak egy szívességre kérnélek.
– Persze, csak mondjad, mi kell.
– Párizsban is lesz koncerted?
– Természetesen.
– Hát ha arra járnál, megköszönném, ha leköpnéd nekem La Fontaine sírját.
