Egy öreg Pécsről felhívja a Debrecenben élő fiát:
– Sajnálom, hogy el kell, rontsam a napodat, de el kell, mondjam
neked, hogy az anyád és én elválunk egymástól.
45 év szenvedés épp elég volt.
– Fater, miről beszélsz?
– üvölt fel a fiú.
– Nem bírunk egymásra sem nézni – válaszol az öreg.
– Hányunk egymástól, és attól is rosszul vagyok, hogy erről többet beszéljek.
Szóval hívd fel a húgod Szombathelyen és mondd meg neki te.
– Ezzel leteszi a kagylót.
A fiú eszeveszetten hívja húgát, aki felpaprikázódik a telefontól:
– A fenét fognak elválni – üvölt fel -, majd én megoldom.
A lány azonnal felhívja Pécset, és ráüvölt az öregre:
– NEM fogtok elválni.
Nehogy bármit is tegyetek, mielőtt odaérek.
Mindjárt visszahívom a bátyám, és mindketten ott leszünk holnapra.
Addig ne tegyetek semmit, ÉRTESZ?
– és leteszi.
Az öreg leteszi a kagylót, és a feleségéhez fordul:
– Oké, eljönnek húsvétra, és maguk fizetik az utat.
… Hát karácsonykor mit fogunk mondani nekik?