Egyszer a pápa elhatározta, hogy kitiltja a zsidókat a Vatikánból.
A zsidók felháborodtak, ezért a pápa beleegyezett, hogy ha egy zsidó le tudja győzni teológiai vitában, maradhatnak.
A zsidók egy bölcsességéről ismert rabbit választanak, hogy kiálljon a pápával a vallási párbajra.
A rabbi azt mondja, hogy tegyék érdekesebbé a vitát és egyiküknek se legyen szabad beszélni.
A pápa beleegyezett.
A vita napján a pápa és a rabbi leültek egymással szemben, a hívek köréjük gyűltek.
– A pápa felemelte három ujját.
– A rabbi erre felmutatta egy ujját.
– A pápa egy kört rajzolt a levegőbe.
– A rabbi erre a földre mutatott.
– A pápa elővett egy ostyát és egy pohár bort.
– A rabbi erre elővett egy almát.
A pápa ekkor felállt:
– Feladom – mondta.
– Te túl bölcs vagy, rabbi.
Maradhattok.
Később megkérdezik a pápát a bíborosok:
– Mit beszélt a rabbival?
– Először felmutattam három ujjamat, hogy a Szentháromságra emlékeztessem.
Ő felmutatta egy ujját jelezve, hogy egy Isten van mindkét vallásban.
Ezután rajzoltam egy kört a levegőbe, mutatva, hogy Isten mindenhol ott van körülöttünk.
Erre a földre mutatott, jelezve, hogy Isten itt is van, velünk.
Ekkor elővettem egy ostyát és egy pohár bort, megmutatva, hogy Isten feloldoz a bűneink alól.
Ő elővett egy almát, hogy az eredendő bűnre emlékeztessen.
Mindenre volt válasza.
Mit tehettem volna?
Közben a zsidók is körbeveszik a rabbit:
– Mi történt, rabbi?
– Először azt mutatta, hogy három napunk van elhagyni a várost.
Mutattam, hogy EGY zsidó sem fog elmenni.
Ezután körbemutatott, jelezve, hogy az egész várost megtisztítja a zsidóktól.
A földre
mutattam, jelezve, hogy mind itt maradunk.
– És utána?
A rabbi vállat vont:
– Nem tudom.
Elővette az ebédjét, mire én is.
– Ügyvéd úr, szeretnék végrendeletet írni, de sajnos nem tudom, hogyan kell
Segítene megírni?
– Persze, hagyja csak rám az egészet!
– Nos, gondoltam, hogy Ön szeretné a legnagyobb részt, de én azért szeretném, ha a gyerekeim is kapnának egy részt az örökségből…
