Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal „Ave Cezar Vavan” Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a „vavan” szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.
De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addigis a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög.
Oda is súgja neki a múzeumőr:
– No, te székely!
Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni.
Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.
-Hát, csak azon, – mondja a székely – hogy nem az van oda írva „Ave Cezar Vavan”, hanem az, hogy „A Véce Zárva Van”
