Ejtőernyős újonc odamegy a kiképzőjéhez:
– Zászlós úr, én ma nem ugrom.
– Na de miért nem?
– Mert azt álmodtam az éjjel, hogy nem fog kinyílni az ernyőm.
– Értem.
És ha kicseréljük az ernyőjét egy társáéval?
– Akkor ugrom.
Megtörténik a csere, az újonc kiugrik, megrántja a zsinórt, kinyílik az ernyő.
Szépen jön lefelé, egyszerre az egyik társa elhúz mellette, majd becsapódik a földbe.
Mikor az újonc is leér, kérdezik tőle:
– Tulajdonképpen te voltál, akihez az utolsó szavait intézte.
Megmondanád, mik voltak azok?
– Hát, nem tudom… Csak annyit értettem, hogy …nyáááádpiiicsááááj…
