Elkapják az orvvadászt egy kaliforniai kondor elejtéséért.
Gyorsított eljárásban bíróság elé állítják.
A bíró megkérdi tőle:
– Bűnösnek mondja magát?
– Igen, bíró úr, de…
– Semmi de!
Nem érdekel!
2 év börtön egy külösen veszélyeztetett, a kihalás szélén levő faj elejtéséért plussz 20.000$ pénzbírság.
– De bíró úr!
Legalább hadd magyarázzam meg!
– Jó, de a saját Maga érdekében ajánlom, hogy legyen meggyőző.
– Rendben.
Szóval az úgy volt, hogy elindultam az hegyekbe.
Teljesen eltévedtem.
Napokig bolyongtam, étlen, szomjan.
Majdnem éhen haltam, amikor megpillantottam a sebesült kondort.
Láttam, hogy úgyis elpusztul, ezért, hogy én éhen ne haljak, tüzet raktam, megsütöttem és ettem belőle.
Ekkor váratlanul jöttek a vadőrök és így kaptak el.
A bíró meghatódik, és mondja:
– Jó, rendben.
Ebben az esetben felfüggesztem a büntetését és 2000$-ra mérséklem a pénzbüntetést.
Az ülést berekesztem.
A tárgyalás után a vádlott egy liften megy le a bíróval.
Az kiváncsiságból megkérdi tőle:
– Nézze.
Én is szoktam vadászni.
Nagyon kiváncsi lennék, hogy milyen ízű volt az a kondor.
Legalább finom volt?
– Ugyan, dehogy, bíró úr!
Nem egy nagy szám!
Nekem elhiheti, hogy az íze meg sem közelíti a szirtisasét vagy mondjuk a kerecsensólyom-fiókáét!
