Fiú :
– Ma nagy esemény történt az életemben.
Megtetszett egy lány a suliban és le se tudtam róla venni a szemem, érdekes hogy már négy hete ugyanabba a suliba járunk, de még nem tűnt fel.
Lány :
– Ma észrevettem hogy egy fiú egyfolytában engem bámul.
Csak tudnám mi a baja?
Fiú :
– Gyönyörű barna szeme és szőke haja van.
Mindig is ez volt az ideálom.
Lány :
– Ronda vizenyős tekintete, kefe haja, és ráadásul szemüveges.
Mindig is az ilyeneket utáltam a legjobban.
Fiú :
– Ma megtudtam a nevét:
Klaudia.
A kedvenc női nevem.
Hogy ő is megtudja az enyémet, odahívtam a tesómat és mondtam neki hogy kiabálja a nevem, és én majd akkor odamegyek hozzá.
Lány :
– Mózsinak hívják, utálom ezt a nevet.
Fiú :
– Ma megpróbáltam közelebbről is megismerkedni vele.
A Kovácsot megkértem hogy „véletlenül” lökjön majd neki, amikor arra szaladunk.
Meg is tette, háromszor is, de hiába, nem állt szóba velem, pedig mekkorákat estem!
Lány :
– Az a vadbarom, ma háromszor is nekem jött.
Tiszta kék-zöld a vállam.
De legalább ő is elesett, eltört a szemüvege és lehorzsolta magát.
Így még rondább.
Fiú :
– Ma fölhívtam őt telón, háromszor is.
Csak annyit szóltam neki, hogy:
SZERETLEK!
Lány :
– Mikor tegnap este hazaértünk anyuékkal a színházból, a nagyi teljesen föl volt dobódva.
Azt mondta, hogy a volt udvarlója háromszor is felhívta, és csak annyit mondott, szeretlek.
Fiú :
– Ma hazakísértem, de nem jutott eszembe semmi.
Lány :
– Ma hazakísért.
Még beszélni se tud.
Micsoda bunkó!
Fiú :
– Feladom!
Már három napja felé se nézek, nem érdekelnek a nők.
Nincs nő, nincs gond.
Lány :
– Már három napja felém se néz.
Hűtlen kutya!
Nem kellene véletlenül nekiszaladnom?
