Gazsiék tönkremennek teljesen, és mindenüket eladják, már csak egy színes tévéjük maradt.
Mivel jön a tél, ha nem szereznek pénzt, éhen halnak.
A felesége megszólal:
– Té!
Hát kirjil má á Kohntul vágy százezret, mer különbén felkopik áz állunk!
– Dé hát az uccse fog ádni!
– De há csak próbaljad meg – érvel az asszony, és végül meggyőzi Gazsit.
El is megy a Kohnhoz.
– Há instállom, csókolum á kezsit, áz lenne á helyzet, hogy kine 100000 forint a tilre, mer má csak egy színes tévénk márádt.– Ok, Gazsi, semmi probléma – szól Kohn, és már nyújtja is a 100ezret.
Gazsi nem hisz a szemének.
Már menne is ki az ajtón, amikor utána szól a Kohn:
– Várjál csak, Gazsikám.
Azt ugye tudod, hogy majd 200ezret kell megadnod?Gazsi majd összeesik, de nincs más választása, elfogadja.
Most már még gyorsabban menne ki, de Kohn folytatja:
– De, kedves Gazsikám, azért kellene valami biztosíték is.
Azt mondtad, van egy tévéd – hozd el azt kauciónak.Gazsi totál kikészül, de nagyon kell a pénz – elrohan haza, és elhozza.De Kohn folytatja:
– Drága Gazsikám!
Az a helyzet, hogy gondolkoztam, amíg te odahaza voltál, és be kellett látnom, hogy ez még nem elég.
Te alkalmi munkákból és segélyből élsz.
Nem lehetek biztos, hogy meg tudod-e adni ezt a sok pénzt.
De van egy ötletem.
Most itt hagyod a felét, és a másik 100ezret majd tavasszal megadod, jó?
Gazsi bátortalanul visszaadja a pénzt, majd elbúcsúzik.
Hazafelé bandukolván így morfondírozik:
– Hú, bázzeg!
Most se pízem, se tévém, és még 100ronggyál lógok a Kohnnák…
