– Gyerekek!
Megcsináltatok a házi feladatot?
– kérdezi a tanár néni az alsósokat.
– Iiiiigen.
– Hát te Orsós Gáspárka, elkészítetted a házi feladatot?
– Kezsit csókolom a tanitónéninek, ha’persze hogy megcsinyátam!
– Hát, akkor mutasd meg.
– Há’ esküszöm a nővírem íletire hogy megcsinyátam!
Hazamegy a kis Gazsi, hát a nővére ki van terítve a konyhaasztalon, és körülötte sír az egész família.
Másnap ismét az iskolában.
– Orsós Gáspárka!
Szeretném látni a házi feladatodat.
– Csókolom tanító néni, hát ín tínyleg megcsinyátam, csak teccik tudni mostan nem hoztam el.
De esküszöm az anyám íletire, hogy megcsinyáltam!
Gazsi hazaér, hát ott fekszik az anyja felravatalozva, gyászban az egész cigánytelep.
Harmadnap.
– Gazsika.
Mára csináltál házi feladatot?
– Hat ín tínyleg csinyátam tanító néni csókolom…..
az apám íletire esküszöm!
Gazsika hazaindul, útközben találkozik a faterjával, aki egy kofferral a kezében menekül a putriból.
– Dikmá, hát hova dzsamalsz Dade?!
-Én esztet nem bírom Gazsi fijjam, én elmegyek innet!
Először a nővéred, aztán idesanyád, most meg a bátyád, Bandi…
