Haldoklik az ember.
A lelke Szent Péter előtt áll és várja a további sorsát.
– Akkor lássuk, életében milyen ember is volt.
Ki akar róla valamit mondani?
Az első lélek:
– Jó ember volt.
Segítőkész, megértő, jó családapa.
A mennybe vele.
A második lélek:
A munkáját mindig becsülettel és tisztességgel végezte.
A mennybe vele.
A harmadik lélek:
– A pokolra ezzel a rohadékkal!
A haldokló lelke:
– Vovka, de hát barátok voltunk!
Vovka lelke:
– Azok voltunk.
De egy ízben bementem egy közvécébe.
Ülök a vécécsészén és egyszer csak belép két üzletember külsejű fazon.
A piszuárnál állnak és beszélgetnek.
Hirtelen beront egy bérgyilkos és szitává lövi őket.
A félelemtől kővé dermedtem.
Még a lélegzetemet is visszafojtottam, imádkozom, nehogy észrevegyen.
A haldokló lelke:
– De hát mi közöm nekem mindehhez?
Vovka lelke:
– Mit gondolsz, ki csörgette meg a mobilomat?!
![]](https://www.bikuci.hu/wp-content/uploads/2025/01/449315669_1390144021664712_1905397605705444531_n-750x894.webp "]")
