Ismerős kiskrapek kb.
3-3,5 éves volt, mikor anyukáméknál volt megőrzésen.
Csúnyán beszélt a nővérével, anyukám meg mondta, hogy kérjen bocsánatot.
Nem akart.
Erre anyu beküldte a hálószobába, hogy gondolkodjon el, milyen butaság sértegetni másokat.
Tíz perc múlva kikullog a gyerek, bűnbánó arccal.
Anyám kérdi:
– Na, fogsz máskor is csúnyán beszélni a testvéreddel?
– Nem.
És a szekrényedbe se fogok többet belepisilni.