Ismét kitör a balhé a magyar és a román kormány között, és előkerül a régi vita, hogy kié is Erdély, és mihez van joguk a magyaroknak.
Ez így nem mehet tovább, határozzák el, és a koppenhágai nemzetközi bírósághoz fordulnak.
A magyar követ jut először szóhoz:
– Amikor bejöttünk a Kárpát-medencébe, lepányváztuk lovainkat, főztünk egy gulyást, és ledőltünk.
Reggel viszont sehol sem találtuk a lovainkat.
Az avarok elárulták, hogy a románok voltak.
– Hazugság!
– ugrik fel a román diplomata.
– Ott se voltunk!
– Hát ez az.
– mondja somolyogva a magyar követ – Akkor meg mit énekelnek itt az ősi földről.