János megy hazafele.
A temető útba esik és igen csak fél előtte átmenni.
Megy még egy kicsit és látja hogy egy talpig feketében levő úriember áll a temető szélén.
– Jóestét kívánok!
Átkísérne a temetőn?
– Persze uram!
Mendegélnek egy darabig majd a temető végén azt mondja János:
– Köszönöm uram hogy velem tartott.
Nem is mertem volna itt átmenni.
Erre az útitárs:
-Én is féltem, amíg éltem.