Korán reggeli első kávé bimbódzó hatása alatt álló bamba sétáló állapot közepette ért eme szürreális élményem.
Rövid sétám közepette a vonat irányába látom, hogy egy nénike lép ki egy kapun.
Épp csukja be maga mögött az ajtót, amikor a félhomályban röfögő hang irányába annyit szól, hogy maradj ott Picurka.
Értetlenül nézek rá, mire kiderült nem én vagyok a fent nevezett Picurka.
Nézek be a kertbe, amikor meglátom őt.
A szájában labdát cipelő, 45 kg-s rohanó rottweiler kölyköt, aki megállithatatlanul száguldott elbúcsúzni gazdájától.
Én már elkezdtem átgondolni, hogy kire hagyjam a nemrégiben vásárolt, alig használt fogkefémet, de ekkor bezárult a kapu Picurka előtt és én mehetek be dolgozni.
Azt hiszem ma már nem kell kávét innom, csak nadrágot cserélni.