Megtörtént(?!
?)
Valamikor a hetvenes évek közepén az Egyesült Államokban rendeznek egy nemzetközi klasszikus hegedűversenyt, mintegy 150 profi hegedűssel.
Természetesen szovjet művészek is részt vesznek rajta, szám szerint ketten.
A verseny lezajlik, a nemzetközi zsűri egy amerikait talál a legjobbnak (az ő jutalma 10.000.- USD), a második egy szovjet versenyző, aki az ezüstéremmel együtt lehetőséget kap, hogy 30 percet Paganini kedvenc hegedűjén, a Guarnieri del Gesú-n játsszon fél órát a zárókoncerten.
A másik szovjet virtuóz a 150 résztvevő közül a 150.
helyen végez.
A záró hangverseny után a két szovjet művész felül az Aeroflot New York-Moszkva járatára és elindulnak hazafelé.
Útközben (valahol az Atlanti óceán felett, fejenként a harmadik Sztolicsnaja vodka után) a 150.
helyezett (Grisa) odafordul a második helyezetthez (Vologyához) és a következő rövid párbeszéd zajlik le közöttük:
Grisa:
Te, Vologya!
Azért mégiscsak geciség, hogy amerikai nyerte a versenyt és azt a zsák pénzt, a te szemed meg kiszúrták egy ezüstözött éremmel meg azzal a harminc perc hegedüléssel!
Szerintem ez nemcsak a te arculköpésed, hanem a Szovjetunió megalázása is!
Vologya:
Figyelj, Grisa!
Azért nincs teljesen igazad.
Nekem az a harminc perc, amíg a kezemben tarthattam Paganini hegedűjét és zenélhettem rajta, az olyan érzés volt, hogy… No, várj csak, megmagyarázom:
nekem olyan érzés volt azon a hangszeren játszani, mint neked lenne, ha tarkónlőhetnél valakit Dzerzsinszkij kedvenc pisztolyával!