Székely bácsi kiváló gazda:
Két méteres a kukoricája, banán, narancs, minden megterem a kertjében.
Az elvtársak igen figyelgetik, hogy ni az öreg mi mindenre képes a zord időjárás mellett ezen a sziklás talajon.
Jelentik is azonnal Moszkvába, hogy né van egy ilyen ügyes gazda, nem-e kell az oda a tundrára, hogy ott is termővé tegye a talajt.
El is viszik az öreget Moszkvába, ahol elmagyarázzák neki, repülővel közelítik meg a helyszínt, majd ott ahol már van út ledobják ejtőernyővel.
A gépen elmondják, hogy meg kell húzni a piros zsinórt, s akkor nyílik az ejtőernyő, ha mégsem, akkor a fehéret kell meghúzni, aztán majd odalent majd várni fogja egy mikrobusz.
Száll az öreg lefelé, ráncigálja a piros zsinórt, leszakad.
Megrántja a fehéret, leszakad.
– No – mondja az öreg – ezek után már csak a’ baszik bé, ha a mikrobusz se fog várni.
Kiszáll a NAV a tanyára, hogy ellenőrizzék az illegális szeszfőzést
Az öreg gazda mondja nekik, hogy bárhova bemehetnek, csak a gépszín háta mögötti mezőn lévő fészerhez, oda ne menjenek.
Na, erre nagy arrogánsan előhúzza a pénzügyőr a szolgálati igazolványát.
– Látja ezt az igazolványt bátyám!
Én ezzel minden mezőgazdasági létesítmény, akármelyik részlegébe bemehetek, úgy hogy nem maga fogja megmondani nekem, hogy mit csináljak.
– Rendben van, maga tudja.
A pénzügyőr átlép a kerítésen, és eltűnik, majd kisvártatva üvöltözve sprintel visszafelé, mögötte a svájci díjnyertes tenyészbika.
Láthatóan az életéért fut, és a bika minden egyes méteren teret nyer.
Az öreg azonnal eldobja a kezéből a vödröt, rohan a kerítéshez és teli torokból kiáltja neki – AZ IGAZOLVÁNYT!
MUTASSA NEKI AZ IGAZOLVÁNYT!
!
!
