Egy őrült haverom mesélte, mi történt vele:
„Szívom a hátsó teraszon a cigit, és látom, hogy a kutyám a szomszéd kerítése alól bújik át, valami fehér állatkával a szájában.
Büszkén, hűségesen odahozta nekem, majd letette elém, a szomszéd hófehér díjnyertes mittudomén milyen német családból származó nyulát, amit versenyekre/kiállításokra hordott!
Épp ezért nagyon értékes, közel 500 ezer Ft-os nyúlról van ám itt szó, kérem szépen!
És hát… volt egy „kis” bibi:
Ki volt nyúlva a nyúl, a kutyanyálban tocsogott, és retkes volt.
A kutya “fegyelmezése” után visszamentem a nyúlhoz, aztán kaptam egy képet az agyamban.
Beraktam a mosdóba, szépen lemostam róla a földet a kutyanyállal együtt, majd beszárítottam édesanyám hajszárítójával.
Ezt követően felmentem a szomszéd hátsó udvarán, és szépen megágyaztam neki szalmából, betettem, majd rázártam a nyúlketrec ajtaját.
Délután jön haza a szomszéd a munkából..
5 perc múlva hallom, hogy őrülten káromkodik…
Én persze, mint a jó szomszéd ott termettem, és a legártatlanabb hangsúllyal megkérdeztem tőle, hogy “mégis mi történt?!
Állunk ketten a nyúlketrec előtt, és a következő párbeszéd folyt le:
Szomszéd (ziláltan, haját tépve):
„Nézdmeg BZDMG!
”
Én:
(érdeklődve, ártatlanul):
Mi történt, csak nem megdöglött a nyúl?
Szomszéd:
„megdöglött bzdmg, de ennek már két napja!
Én magam ástam el a kertben!
!
!
Erre most hazajövök, és megint itt van a ketrecben!
!
!
Hát, mint mondjak, iszonyúan kellett fegyelmezni magam, hogy ki ne törjön belőlem az ordenáré röhögés.
Szegény jó kutyám ezek szerint a már megboldogult nyuszit ásta ki :D
