Új igazgató érkezik a céghez a kirúgott régi helyére.
Mikor elfoglalja az előd irodáját, 4 borítékot talál az asztal fiókjában.
Az egyikre az van írva:
„Olvass el!
”, míg a többire számok, 1-től 3-ig.
Kibontja hát, az „Olvass el!
” feliratú borítékot és elolvassa:
„Kedves utódom!
Sajnos a dolgok rosszul alakultak számomra, de úgy gondoltam, segítek neked.
Ha valami baj történne a cég életében, nyisd ki az 1.
számú borítékot, jó tanácsot találsz benne.
A másik kettő is hasonló vészhelyzetek esetére szolgál.”
Az új igazgató nevet a dolgon, bedobja a fiókba és el is feledkezik róla.
Eltelik fél év, mikor a dolgozók sztrájkba lépnek.
A termelés leáll, a cég vesztesége napról-napra növekszik.
Az igazgató kétségbeesetten töpreng a dolgon, amik eszébe jut a három boríték.
Megkeresi őket, és felbontja az 1.
számút:
„Ha baj van, kenj rám mindent, ettől lenyugszanak a kedélyek!
” – áll benne.
Így is lesz, a dolgozók újra felveszik a munkát.
Eltelik három hónap, az elégedetlenség azonban tovább nő, ismét sztrájk.
Felbontja a második borítékot:
„Ezek szerint ismét bajban vagy.
Kenj mindent a hatóságok gyámoltalanságára, meglátod, segíteni fog!
” Ismét sikerül elsimítani a nézetkülönbségeket, azonban a béke csak egy hónapig tart.
Ismét sztrájkveszély fenyeget, emberünk felbontja hát az utolsó borítékot.
Ez áll benne:
„Szerintem fogj négy üres borítékot…”
