Újságíró riportot készít az elmegyógyintézetben.
Azt kérdi az orvostól:
– Hogyan állapítják meg egy páciensről, hogy már elhagyhatja a kórházat?
– Vannak olyan feladataink, amivel bizonyíthatják elmeállapotukat.
– Tudna egy ilyen példát mondani?
– Persze.
Vegyük például ezt:
van egy kád, teli vízzel.
Van a fürdőszobában három tárgy, egy kiskanál, egy pohár és egy vödör.
Melyikkel tüntetné el a vizet a kádból?
– Ó, hát ez nagyon egyszerű!
Minden normális ember a vödröt választaná.
– Nem, minden normális ember kihúzza a dugót a kádból.
Éves ellenőrzés van az elmegyógyintézetben, hogy van-e valaki, aki meggyógyult
Bemegy az első beteg:
– Ha most fognám magam, és kinyomnám az egyik szemét, mi történne?
– kérdezi az orvos.
– Egyik szememre nem látnék.
– válaszolja a beteg.
– És ha kiszúrnám a másik szemét is?
– Akkor egyik szememre sem látnék.
– Nos, úgy gondolom, Ön meggyógyult.
Holnap el is hagyhatja az intézetet!
A beteg kimegy az irodából, és elmeséli mi történt bent.
Bemegy a társa is:
– Nos, a kérdésem az lenne, ha levágom az Ön egyik fülét, mi történik?
– kérdi az orvos.
– Akkor az egyik szememre nem látnék.
– feleli a beteg, visszaemlékezve a társa által adott tanácsokra.
Az orvos felvonja a szemöldökét, de azért tovább kérdez:
– És ha levágnám a másik fülét is?
– Akkor egyik szememre sem látnék.
– Ugyan már, hülyeségeket beszél!
Ha levágnám a füleit, akkor miért ne látna?
– Hát mert akkor nem tartaná semmi a kalapomat, és lecsúszna a szemeim elé.
