Volt egyszer egy idős néni és egy bácsi.
A bácsi nagyon szerette volna, de nem működött a szerszáma.
Elmesélte ezt egy régi jó barátjának hátha van valami ötlete.
A barátja ezt tanácsolta:
– Pista bácsi, próbáld meg korán reggel, akkor működik.
Megfogadta a tanácsot az öreg, úgysem veszít vele semmit.
Korán reggel felkeltette az asszonyt és akárhogy próbálta nem sikerült neki.
Gondolta az öreg magában:
ha már ilyen korán felkeltem, elmegyek a pékhez, veszek kenyeret.
El is ment, vett kenyeret.
Amikor megy hazafelé, a szomszédasszony kint áll a kapuban, látja hogy Pista bácsi ilyen korán kenyérért ment.
Odaszól neki:
– Puha-e Pista bácsi?
– Puha bizony, puha, egye meg a fene, ha nem lenne puha, nem mentem volna pékhez!
Vicc: Elértem a nyugdíjkorhatárt, bementem járandóságomért a nyugdíjbiztosítóm helyi fiókjába
A pult mögött ülő fiatal nő, életkorom ellenőrzése végett, kérte a személyi igazolványomat.
Végigkutattam a zsebeimet, és rájöttem, hogy a tárcám otthon maradt.
Mondtam neki, hogy sajnálom, haza kell érte mennem, majd később megint eljövök.
Mire a nő mosolyogva:
gombolja ki az ingét.
Nem értettem mit is akar, de kigomboltam.
Az az ősz szőr nekem elég bizonyíték, mondta a hölgy és átvette tőlem a kitöltött űrlapot.
Mikor hazaértem, elmeséltem a nejemnek az irodában történteket.
Erre a nejem:
– Miért nem toltad le a gatyádat is!
Még rokkantságit is kaphattál volna!
