Zidane otthon nem mer kimenni a utcára, végül úgy dönt, álruhában kimerészkedik.
Szerzetesnek öltözik az amúgy is cölib frizu miatt.
Az első szembejövő, egy öreg néni rögtön ráköszön:
– Szia Zizu!
Becsinál ijedtében, pánikszerűen hazaszalad, kilihegi magát, majd úgy dönt, lefürdik, átöltözik.
Szakállat vesz fel, lepedőt, és mint emír, kisurran megint az utcára.
A néni még mindig ott áldogál, megint ráköszön.
– Szia Zizu!
Zizu összefossa magát.
Hazamegy, megint lefürdik és átöltözik, ezúttal már ki is sminkeli magát, behidrogénezi a haját, a felesége ruhájába beöltözik, zoknikat dug a cicijei elé, és egy ridiküllel a kezében, mint transzvesztita megint kilibben az utcára.
Néni már messziről integet.
– Zizu, szia Zizu!
– Honnan tetszik megismerni folyton?
– Hülye vagy, vazze?
én vagyok az, Barthez!
