Ciki sztorik – valós történetek
Meséltem már nektek Béláról, aki bukott a szőkékre, bár a Gizis kaland elvette a kedvét tőlük.
De Gizi kedve nem ment el Bélától…
Házibuliban voltunk Bélával, persze hogy ki nem hagytunk volna semmilyen bulit.
Nagy partiarcoknak bizonyultunk akkoriban, nem létezhetett valamirevaló buli nélkülünk.
Na jó, kicsit túloztam, észre se vették volna, ha nem vagyunk ott.
Na de vissza a témához!
Béla megint kinézett magának egy pipit, egy kis szőkét.
Egy valamit nem tudott csak, hogy a szöszi a százkilós Gizi uncsitesója.
Gizi irigykedve nézte, hogy Brigike, mennyire bejön Bélának.
Amikor Brigike megtudta, hogy Gizi vonzódik Bélához, megszületett a terv.
Nemsokára heves flörtölésbe kezdett Brigike Bélával.
Sorra rendeltette a koktélokat, és Béla is keményen ivott.
Majd már igencsak kapatosan elkezdtek támolyogni egy félreeső kis faházikó felé.
Bementek, de egy sötét árny osont utánuk.
Felismertem Gizit a száz kilós termetéről.
Egyszercsak Brigike kioson, és megy be Gizi.
Nem értettem.
Reggel fény derült a titokra.
Jön Béla:
– Nem láttad Brigikét?
– Hogy láttam volna?
Tegnap este hazamentek.
– Francokat, egész éjjel együtt voltunk.
Hát az történt, hogy a kisházban tök sötét volt, semmit nem lehetett látni.
Amikor Brigike kiment, beküldte maga helyett Gizit.
Béla annyira matt volt, hogy nem is vette észre a cserét.
Gizivel megízlelték a szerelem gyümölcseit, majd Béla bealudt.
Gizi pedig kisurrant mielőtt lebukott volna.
Béla mikor rájött tört zúzott, de aztán lenyugodott és nemsokára már egy párt alkottak Gizivel.
Hát így történt.
Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
“Osztályfőnöki órán a körmét rágta Rácz Jánosné” (így egybe)
