Egy történelemtanárral mentem el vakrandizni.
A pasi bemutatkozott, és lelkesen újságolta, hogy most épp meg tud hívni egy kávéra, mert nála van az osztálypénz.
Vicc: Postai sztorik
Ettem a jó csabai szalámit, bőrét odatartottam Morzsi János kollégám orra alá:
– Kszi kszi… – és füttyögtem is hozzá.
Ez a Morzsi János haláli, elvarázsolt, elvont szivar volt a postán.
Büntetésből beültették a levélfelvétetelbe, ezt a munkakört utálta a legjobban.
Piszok lassan szolgált ki, ráadásul szódásüvegaljú szemüvege volt.
Beszól egy ügyfél az ablakon:
– Miért nem szolgál ki?
Talán jöjjek holnap?
Jani rövidlátón rápislog:
– Gyere a jövő héten.
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
Nálunk egy idöben elszaporodtak a gyanús igazolások.
A bili akkor borult ki, mikor 38 diákból kb 30 Tornanádaskáról hozott igazolást.
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
„Fizikaórán énekelt.”
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
Régen nagy divat volt ez a takonylabda.
Oroszórán szórakoztunk mindig azzal, hogy a táblára dobáltuk, egyszer fejbecsűrtem az orosztanárt, a következő beírást kaptam.
„T.
Szülők!
Gyermekük oroszórán fejbedobott takonnyal.
Osztályfőnöki intőben részesítem.”
