Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
“Fizikaórán énekelt.”
Sztorik
Lehet, hogy az idősebb, vagy szemérmesebb olvasók most majd felhördülnek, de ezt muszáj megosztanom mindenkivel.
Van egy haverom – jó na:
sok van, de ez az egyik legrégebbi gyerekkori országos cimborám – Janika.
Ez még pár éve történt, amikor épp hogy ébredezni kezdtek a cerkák az alsógatyák jótékony ölelésében.
Janikán már akkor látszott, hogy nagy kanegér lesz belőle:
máson sem járt az esze, csak a szexen.
Egyszer a szülei elutaztak valahová, vesztükre.
A vonalas telefon ott volt bizony és Janika elszánta magát a nagy lépésre:
felhív egy szexvonalat.
Igen ám, de akkor jött a nagy pofára esés:
végiglapozott minden újságot, amit csak talált otthon, de sehol egy hirdetés.
Amikor átmentem hozzájuk, már baromira ideges volt.
Végül a helyi újságban találtunk valami igénytelen hirdetést, amelynek ennyi volt a szövege:
Szexnagyi vár!
Mivel jobbat nem tudtunk – akkoriban még nem volt otthon net Janiéknál – hát jobb ma egy veréb, mintha holnap túzok, bepötyögtette a számot, és kihangosította.
Hát ami ezután jött!
Befostunk-hugyoztunk a röhögéstől.
Remegős öregasszony hang:
– Mit szeretnél lelkecském?
– mondta.
Nagyon gáz volt!
Janikának szerintem minimum 5 évre elment a kedve a szextől!
Végül benyögte a telefonba a maminak, hogy mesélje el hogyan csinálta annó a férjével.
Én már rohantam ki a budira, azt hittem összefosom magam.
Ahogy megyek el a nyárikonyha mellett, ahol Janika nagymamája szokott főzni, résnyire nyitva az ajtó és hallom ám:
– Hát bizony az én Jánosomé akkora volt, mint a kocsirúd!
Nem mertem megmondani Janikának, hogy a mama volt a szexnagyi.
