Leányom 5-6 éves lehetett, amikor elmentünk Egerbe nyaralni néhány napra.
Baráti társasággal beültünk egy sörözőbe, és iszogattunk.
A kislányom felmászott a bárszékre és rákönyökölt a bárpultra.
Természetesen rászóltam hogy nem illik, erre a frappáns válasz:
– De anya!
Azt mondtad, a kocsmában lehet, és ez az!
Vicc: Sztorik
Régebben egy olyan cégnél dolgoztam, ahol a telefonfelvételnek, vagyis inkább az azt követő bemutatkozásnak szigorú szabályai voltak, kész kis monológ volt, mire köszöntem, elmondtam a cég nevét, melyik kirendeltségéről ki vagyok, és még hozzátettem azt is, hogy miben segíthetek?
Egyik alkalommal ezen szabályoknak eleget téve a vonal túlsó végén döbbent csend, majd tesóm irtózatos hahotában tört ki.
Minden stimmelt, csak épp az otthoni telefont vettem így fel.
Vicc: Sztorik
Múltkor a buszon megláttam egy helyes csajt.
Szemezni kezdtünk, ő is igen feltűnően nézett engem.
Túlmentem a megállón ahol le akartam szállni.
A következőnél csak én szálltam le és a csaj.
Bizonytalanul odalépett hozzám és kérdezett valamit, hogy hol van ez és ez az utca.
Mondtam hogy nem tudom, mert rossz helyen szálltam le és errefelé már nem vagyok ismerős.
– Nem tudtad, hogy hol kell leszállni?
– Annyira néztük egymást, hogy teljesen megfeledkeztem a külvilágról.
– Igen, azért néztelek, mert egy nagy madárszar van a sapkádon.
