Tizen-húszon évvel ezelőtt történt.
Az volt a szokás a munkahelyemen, hogy túlóra után a vonathoz ballagva a srácok beugrottak egy felesre a presszóba.
Egy sráccal túlóráztunk, hazafelé kérdezte, hogy “Nem iszunk valami édeset?”.
Tudjátok, akkor a bonbon meggy volt a menő.
Vele tartottam.
A következő nap megint.
Tudni kell, hogy nagyon ritkán iszom alkoholt.
A harmadik napon azzal a pasival túlóráztunk akinél nagyon be akartam volna vágódni.
Ő is feltette a szokásos kérdést.
Én meg szabadkoztam, hogy “Én nem iszom – meg stb., de bemegyek veled” – mondtam.
Beléptünk, a srác kért valamit már nem emlékszem, hogy mi volt az, a kiszolgálónő meg rám néz és azt kérdezte:
– A hölgynek a szokásosat?
A kolléganőkkel, amikor közösen veszünk valamit az a szokás, aki fizetett kiszámolja mennyi az egy főre eső költség
Ír egy névsort, aki befizette annak kihúzza a nevét.
Na az ügyeletes bankár mással volt elfoglalva, egy kolléganő meg fizette volna a részét.
– Húzd ki magad!
– szólt a felszólítás.
Szegény kolléganőnk szabályos vigyázállás, ki a mell be has és csak lesett, hogy neki ezt miért kell csinálni?
A nagy kacagásra vette magát észre, hogy a listából kellett volna magát kihúznia.
