Tizen-húszon évvel ezelőtt történt.
Az volt a szokás a munkahelyemen, hogy túlóra után a vonathoz ballagva a srácok beugrottak egy felesre a presszóba.
Egy sráccal túlóráztunk, hazafelé kérdezte, hogy „Nem iszunk valami édeset?”.
Tudjátok, akkor a bonbon meggy volt a menő.
Vele tartottam.
A következő nap megint.
Tudni kell, hogy nagyon ritkán iszom alkoholt.
A harmadik napon azzal a pasival túlóráztunk akinél nagyon be akartam volna vágódni.
Ő is feltette a szokásos kérdést.
Én meg szabadkoztam, hogy „Én nem iszom – meg stb., de bemegyek veled” – mondtam.
Beléptünk, a srác kért valamit már nem emlékszem, hogy mi volt az, a kiszolgálónő meg rám néz és azt kérdezte:
– A hölgynek a szokásosat?
Vicc: Sztorik
Egyszer nagyon-nagyon el voltam havazva a munkahelyen, azt se tudtam, hol áll a fejem, óriási pörgés volt.
Felvettem a telefont, és bemutatkoztam – de nem a saját nevemet mondtam, hanem a kolléganőmét.
– XY Kft, Kovács Évike, jónapot kívánok… öööö….
jaaaa, neeem, Szabó Gizike, elnézést – Úúúúristen, mit gondolhatott az ügyfél!
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrző beírások:
„Igazolom, hogy Nagy János ettől eddig betegség miatt hiányzott.”
Aláírás, pecsét, X Y nőgyógyász.
