Tizen-húszon évvel ezelőtt történt.
Az volt a szokás a munkahelyemen, hogy túlóra után a vonathoz ballagva a srácok beugrottak egy felesre a presszóba.
Egy sráccal túlóráztunk, hazafelé kérdezte, hogy „Nem iszunk valami édeset?”.
Tudjátok, akkor a bonbon meggy volt a menő.
Vele tartottam.
A következő nap megint.
Tudni kell, hogy nagyon ritkán iszom alkoholt.
A harmadik napon azzal a pasival túlóráztunk akinél nagyon be akartam volna vágódni.
Ő is feltette a szokásos kérdést.
Én meg szabadkoztam, hogy „Én nem iszom – meg stb., de bemegyek veled” – mondtam.
Beléptünk, a srác kért valamit már nem emlékszem, hogy mi volt az, a kiszolgálónő meg rám néz és azt kérdezte:
– A hölgynek a szokásosat?
Vicc: Egy történelemtanárral mentem el vakrandizni
A pasi bemutatkozott, és lelkesen újságolta, hogy most épp meg tud hívni egy kávéra, mert nála van az osztálypénz.
Vicc: Az illető fiú azt írta, hogy jóképű
Kíváncsi lettem, találkoztunk is.
Mikor odaértem, nem láttam jó pasit, csak egy pufók fiút, aki mekis kaját tömött magába.
Vicc: Sztorik
Én múltkor bemutatkoztam a férjem nevén!
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrző beírások
Az ének óra nálunk mindig iszonyat káosz volt, és egy srác böffentett egy oltári hangosat.
A tanár bedühödütt és, a következőt írta be neki:
„Tisztelt Szülő!
Gyermeke órán hangosan emésztett.
Megintem.”
