Géza, megsárgult lelkiismerettel, visszatér a gyónószékbe, homlokán a megváltást keresve:
– Atyám, megszegtem az íratlan szabályokat.
– Sorold fel, fiam, az elkötött bűnöket! – figyeli a pap.
– Hivatalosan házas pár vagyunk feleségemmel, a házasságunk harmóniában zajlik, mégis, legújabb éjszakámon két hölggyel osztoztam rajta.
– Akkor szerezd be a citromot, mind a kettő kilót, csavarod ki, és fogyaszd el a friss levüket!
– És ez megbocsátást hoz?
– Nem feltétlenül, de lemosja azt az önérzetes mosolyt a bolhából…
+1 humor:
Egy ifjútól nem hagyja aludni a bűntudat, ezért úgy dönt, hogy gyónni fog. Elpanaszolja a paphoz, hogy évek óta egy fabeszállító vállalkozásban dolgozott, és hatalmas mennyiségű építőanyagot csempészet haza.
– Konkrétan mennyi anyagot szemeltél ki, fiam? – érdeklődik a pap.
– Elég ahhoz, hogy a fiam megépítse belőle a saját házát, és még a lányomnak is jött ki belőle. Aztán a feleségemmel hozzáláttunk, és építettünk magunknak egy tengerparti rétet.
– Nos, ez valóban súlyos bűn. Úgy érzem, hosszabb vallási meditációra lesz szükség. Mondd, elindultál már a lelki megújulás útján?
– Még nem, Atyám, de ha hozsz egy kézművest, én megoldom a faanyagot!
(iFrame kódja a Facebook és a Messengerhez)